VESZELY FERENC "ITT MERJ"

Profanizálni és/vagy szakralizálni

Veszely Ferenc kiállításán egyfajta kultúrpop látványvilágot látunk. Tagadhatatlanul érződik némi reklám jelleg, mert noha a „jó bornak nem kell cégér”, ahogyan a jó művészetnek sem, de ebben azért már ne nagyon bízzunk! Napjaink fogyasztói társadalmában a galériák, múzeumok falain kívüli világban nem feltétlenül a kultúra iránti tudásszomj felkeltéséről és kielégítéséről van szó. Veszely rövid kis manifesztuma bizony azt mondja nekünk, hogy nem mindegy, mivel tápláljuk, avagy éppenséggel kábítjuk magunkat. Különösen mostanában, amikor korunk két kulcsfogalma a diskurzus és a glamour látszik meghatározni lehetőleg minden fontos területet. A kiállítás képei közül ezért kedvencem, a Szürkeállomány címet viselő montázs, amit jól esik e kettő parafrázisaként interpretálnom. Hogy valójában mit is tartsunk róluk, meg a hozzájuk való viszonyulásról, azt szerintem a csehovi, bulgakovi erényekkel megáldott Viktor Pelevin találta el leginkább.Egyik regényének vámpírrá való beavatási kurzusában résztvevő főhőse kapja hasonló tömegben az információt, mint mi, amikor nekiállunk „olvasgatni” a művet.

„El kell ismernem, hogy abban az időben talpraesett, de műveletlen fiatalember voltam, és hibásan értelmeztem egy csomó szó jelentését. Gyakran hallottam ugyan a glamour és a diskurzus fogalmakat, de csak zavaros elképzeléseim voltak a jelentésükről: úgy véltem, a diskurzus valami gógyis és érthetetlen dolog, a glamour pedig valami flancos és drága.A két szót ráadásul hasonlónak véltem valami sittes kártyajáték elnevezéséhez is. Mint kiderült, ez utóbbi nagyon is közel állt az igazsághoz.” Hősünket két mentora világosítja fel. Egyikük kivett táskájából valami színes magazint. A közepénél kinyitotta a belső dupla oldalt és felém fordította. - Mindaz, amit a képeken látsz, az a glamour. A képek közötti, betűkből álló hasábok pedig a diskurzus...A glamour és a diskurzus úgy kapcsolódnak egymásba, mint a jin és a jang..fogd ezt fel úgy, hogy a glamour a test diskurzusa , a diskurzus pedig a szellem glamourja. A két fogalom érintkezési pontján keletkezik az egész modern kultúra.”

Veszely másik műve, a két festőpaletta jin és jangja, olyan, mint a Változások Könyvének 48. kuája a Csing, ami arról szól, hogy mit, hogyan és honnan merítsünk. A Kút bölcsessége a csinált és a valódi érték különbségére hívja fel a figyelmet. „Nem minden gödör kút, még ha annak látszik is! Ahol túl sok béka ugrál, csak nedves gödörről beszélhetünk.”

A dolog csínja éppen abban rejlik, hogyan vagyunk képesek értelmezni a jeleket. Veszely nagyon kiterjedt képzőművészeti és irodalmi élményvilágból merít ihletet. Montázsai és kollázsai különféle írányzatok és korok műveinek, különféle eszközeinek kisajátításával – magáévá tevésével- készülnek. A kisajátítás -apropriation art- korszakunk egyik legkedveltebb művészi stratégiája. Veszely konceptualizmus iránti vonzalma szerencsésen keveredik a primér esztétikai élvezetet okozó szándékaival. Végig paradox hatással játszik, inspirációi egyszerre festészetiek és gondolatiak. Egy pop art mű mindig felfokozás, a téma által keltett hatás stilisztikai felfokozása. Ennek eléréséhez Veszely szabadon válogat és választ „nemes” és olcsó anyagokat, remek másolat formájában idéz klasszikusokat, ragaszt fel talmi díszeket. Kiállítását a jó bort és jó filozófiát kedvelőknek szánja, és ki ne szeretne az lenni! Kedves motívuma a szőlőszem mindenütt ott van, hol kozmikus térben lebeg, hol kerek tükörlapocskává változik. Hogy a finom bor és finom humor hogyan tud megörvendeztetni azt Hamvas Béla szövegével lehetne itt és most a legjobban kifejezni, ezért szertném közkinccsé tenni: A bor spirituális olajtartalmú ital. Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza , nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni. Ezért mondom, hogy : egy pohár bor az ateizmus halálugrása.”

Bodnár Tünde, Művészettörténész